Reggel van,
A tudatomat kontrollálom,
Bár az elmém szabadlábon,
Érzéseimmel karöltve
Lépdelnek át a határon.
Bár az elmém szabadlábon,
Érzéseimmel karöltve
Lépdelnek át a határon.
Normalitás, tükörbe néz,
Vissza a való életbe.
A tartás, mielőtt körbeér,
És eljut a belső énembe.
Vissza a való életbe.
A tartás, mielőtt körbeér,
És eljut a belső énembe.
Így néz ki a depresszió,
Eldugott újsághirdetés,
Boldog élet, széles mosoly,
Elhalkuló nevetés.
Eldugott újsághirdetés,
Boldog élet, széles mosoly,
Elhalkuló nevetés.
Este már a félhomály,
Másképp jár az óra,
A fejem felett kering,
Így térek nyugovóra.
Másképp jár az óra,
A fejem felett kering,
Így térek nyugovóra.
Odakint az eső,
Zuhog, messze, érzem,
Oldom a feszültséget,
Egész éjjel ébren.
Zuhog, messze, érzem,
Oldom a feszültséget,
Egész éjjel ébren.
Csütörtök van, délután,
Újságból kimaradt részek,
Fekszem a fűben, ilyenkor még
Csatatér a lélek.
Újságból kimaradt részek,
Fekszem a fűben, ilyenkor még
Csatatér a lélek.
Megérint a csend,
Ha kizárom a zajt,
Meglelem a békét,
A szilárd talajt,
Érzem magam alatt,
Már nem fúj szembeszél,
Maradok én, a holnap,
Marad a remény, a szenvedély.
Ha kizárom a zajt,
Meglelem a békét,
A szilárd talajt,
Érzem magam alatt,
Már nem fúj szembeszél,
Maradok én, a holnap,
Marad a remény, a szenvedély.
/2019/
