Maga a restaurálás célja a műalkotások állapotának megóvása, esztétikai értékek megőrzése. Ez rendkívül összetett feladat: egyszerre kell művészi, technikai, és tudományos kérdéseket is megoldani. Sok területe és módszere létezik, például konzerválás, tisztítás, kiegészítés. Ebben a műhelyben kő- és fatárgyak, festmények helyreállítására kerül sor, valamint az anyagok, műtárgyak raktározása, dokumentálása is itt zajlik. A munkának komoly műszaki-technikai feltételei vannak. Nagyon fontos a káprázásmentes, természetes fény biztosítása, a por és gázok elszívása, a zajvédelem, a hőmérséklet és páratartalom változatlanul tartása. Mivel sokszor óriási tárgyak kerülnek ide, nagy ipari kapukra és tágas, minél egyszerűbb közlekedési rendszerre van szükség. A műhely tervezése nagyon komplex feladat, melyekre ez a féléves terv nem nyújt részletes építészeti-műszaki választ.
Az épület tömegalakítsásának elve egyszerű: a kis- és nagy belmagasság-igényű, és különböző megvilágítás-igényű helyiségek egy magasabb, valamint alacsonyabb kubusban vannak. A magasabb doboz minimum 5m, az alacsonyabb minimum 3 m nagyságú. Erre szerkesztettem egy 11 %-os, alacsonyhajlású félnyeregtetőt, ami összeköti a két dobozt. Igyekeztem a két tömeg egységét, mégis különbözőségét hangsúlyozni. Bár egy tetősík fogja őket össze, és a homlokzatburkolat is végig egységes, az üvegfelületek arányával változtattam a jellegüket. Az alacsonyabb rész az adminisztráció, tárgyalások helye, reprezentatívabb, hívogatóbb funkciói vannak, ezért minél nyitottabbá tettem, ritmikusan változó nagy ablakokkal mindhárom oldalon. A nagy kubus körben zárt, csak a műtermek vannak megnyitva, viszont ott a külső fal nagy része bevilágító felület lesz.
A homlokzat kialakítását is a funkciók elrendezése, valamint a tartószerkezeti rendszer egyenletes 7-4-7 m-es ritmusa segíti.
A bontott tégla rusztikus, antik hatású, ami az építészeti koncepcióba beilleszthető. A restauráció, mint kézműves, alkotó tevékenység, a régi tárgyakkal, anyagokkal való munka és a régi hatású tégla közé párhuzam állítható. A tipikus, feles téglakötés minta végigmegy az épületen, egységes hatást keltve. Viszont a falisávokat szerettem volna kiemelni, és ez a burkolat megváltoztatásával érem el.
A finoman kiemelkedő minta az 1-1,5 m-es sávokat kellően plasztikussá és hangsúlyossá teszi, mégis illeszkedik a homogén, sík felületbe. A homlokzatnak enyhe térbeliséget adnak még az ablakokra szerelt fix árnyékolók. Ezek nagyon apró lamellájú, szinte fátyolszerű árnyékoló táblák, melyek mindössze 1-2 cm-re vannak a fő síktól, mintha csak előtte lebegnének. Ezek a finom térbeli mozgások érdekes árnyékhatásokat is okoznak, izgalmassá téve a homogén felületet.
