társas házban élnek. ketten. szomorú lépcsőház. kong a csempe a konyhában. kihalt folyosók lógnak a tetőről. kert is van. nem látják a csupasz diófákat. be van kötve a szemük. az egész fejük be van kötve gézzel. mindig ősz van. az egész ház be van kamerázva. nincs szél. szórt fény. süppedő érzés. madár tátog (nem biztos, hogy látjuk). amúgy bántó csend. amikor szeretkezni akarnak, összetörnek a bakelitlemezek. fiú íjjal lő az udvaron. madárhang felé. vessző pattog a tűzfalon. nem beszélnek. elhallgat utolsó madárnyöszörgés. lány letépi kötést. ömlik a szeméből a só. belesír a kamerába. (az egyikbe, amelyik a falon van) nincs hang. fiú is őrjöng. vérszagú a kötése. de steril fehérnek látszik.
 

utolsó kép: madarak kifeszítve a pincében. mind.

they lived in a social house. together. sad stairway. tiles are clanging. empty corridors hanging from the ceiling. there is a garden too. they cant see the bare walnut trees.they wear blindfolds. their whole head is bondaged with those gauze. there is always autumn. the house is full of cameras. no wind. diffused light. sinking feeling. a bird is gawping. anyway silence is cutting the flesh. when they want to make love the bakelites break. the boy practises bow in the yard. the arrow is cracking on the wall. they dont talk. the last bird stops moaning. the girl tear her bondage off. salt is flowing out from her eyes. cries into the camera. no sound. the boy is rampaging too. his blindfold smells like blood. but  it is still pure white.

 

last scene: birds spread wide in the basement.
all of them.